Van jér

Hmmm, eltelt majd egy év hogy postoltam :S

Sebaj...

Történtek azért dolgok...

MyLife
Utolsó postomban még arról írtam, vajon hogy fognak alakulni a dolgok Liával. NOS. Szarul alakultak, mondhatnám elkúrtuk elbasztuk, de én nem írok ilyeneket... Pedig ez történt, de nagyon. Cseppet nagyon összebalhéztunk a végén, és teljesen eltávolodtunk egymástól pár hónapra, azaz kb fél évre. Igen, mert aztán megkeresett, miszerint szeretne kibékülni, és újra együtt lógni velem, aminek örültem is, meg nem is, hisz ekkortájt már egy 4 hónapos komoly kapcsolatban voltam, és tudtam hogy ha kibékülünk, az egyeseknek nem fog tetszeni, persze ez csak az egyik fele volt a dolognak, mert valójában, ettől függetlenül se láttam a mi közös, működő jövőnket, teljes mértékben nem tudtam mit tegyek...
Aztán a dolgok maguktól alakultak, és kibékültünk szépen lassan, és a mai napra már teljesen olyan mint régen, amikor a legjobb barátok voltunk, és ennek nagyon örülök, mert szükségem van rá.
Közben bnőm elhagyott mondjuk, ami hát durván sz@r volt, mert nagyon szerettem... Ez van, én megtettem mindent, de nem volt már elég, aka túl késő volt rendbehozni a dolgokat, bár sztem működhetett volna, de nem kaptam esélyt... Aztán végül, mikor már nem csak a szívemre hallgattam, rájöttem hogy pff :D DE szar :D Egy hónapja nem beszéltem már vele, Timivel, igen ő az akiről itt írok, nem beszélünk, mert a végére vele is összekaptam kicsit... Ez már csak így megy... könyebb úgy elveszíteni valakit, aki szeretünk, ha megutáljuk picit ... Ez volt Liával is, ezt csinálom Timivel is, és nem, ez nem szándékos, a bánat, a fájdalom és a csalódás hozza ki belőlem. Bár sose voltam egy nagy haragtartó... És sose voltam nagy kezdeményező...
Kíváncsian várom a jövőt, kíváncsi vagyok valaha is beszélek e majd még Timivel, tudunk e majd barátok lenni... most úgy érzem nem, és ezt el is könyvelhetném, de a sors már megmutatta, tökmindegy mit gondolok, érzek, mert ezek egy pillanat alatt is megváltozhatnak. Mint ahogy megváltoztak Liával kapcsolatban is.

Közben, a lehető legrosszabkor lettem beteg, pont a szakítás alatt... Szédülés, hányinger, fejfájás meg minden kellemetle érzés a testemben, gyenge halálfélelem járta át a testem... Go Dok, de nem sok okosat mondtak, vérnyomás, ennyi... szedem a bogyókat, lassan jobban vagyok, bár néha nem az igazi, olyan mintha gyenge lenne az idegrendszerem, képes vagyok úgy beparázni néha, mintha éresttségi előtt lennék épp. Főleg esténként fordul ez elő. Na meg jöttek még az aludi nem hagyó izomrángások, nagyon kellemetlen aka sz@r... Elalszok, kisebb nagyobb izomrángásra ébredek 5 perc múlva... Volt hogy pár órát tudtam csak aludni. Erre is kaptam bogyót, és jobb lett, de nem múlt el teljesen.

MyJob
A sulit sikeresn befejeztem, kiváló eredményekkel :D
Persze kb kitörölhetem vele, mert semmit sem ér...
A két oldal még mindig működik, és még mindig ebből van pénem...
Kissé vicces dolog, hogy amit suliban tanultam, abból egy fillérem se lett, amit itthon hobbiból csináltam, azzal meg pár tízezer ftot összeszedek havonta... Ezért járj suliba... megéri...
Arra is rájöttem hogy az emberek az üzleti életben seggek... tiszelet a kivételnek persze.
A cél, hogy minél kisebb befektetéssel minél több pénzt bezsebelni, a másikat lejáratva a csúcsra jutni, minden etikátlan eszközt bevetni amit csak lehet, a másikat teljesen hülyének nézni, összevissza hazudgálni stbstb, nem is sorolom, mert hányingerem van az egésztől, a világnak eme részét nem nekem teremtették, mégis ebben kell érvényesülnöm ha akarok valamit...

Most ennyi, írok egy év múlva :D