A Halál és a Ragadozó között nézeteltérések vannak. Ezt a kijelentést azok a mozirajongók mondhatták először, akik annak idején megnézték a Ragadozó 2-t. Az említett múviban ugyanis a Predator trófeagyűjteményében a szemfülesebb emberek egy Alien koponyáját vehették észre. Éppen ez az apró utalás indította el azt a lavinaszerű folyamatot, amiből egy könyv, két számítógépes játék, illetve egy film készült el. Jelen cikkünk tárgya a felsorolt adaptációk közül a legutóbbi, mely nem más, mint az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen.
A Silver Reaf-i radarállomáson ismeretlen hő jelzéseket fognak az Antarktisz területéről. Az illetékesek a koordináták alapján kiderítik, hogy a fagyos jégrétegek alatt furcsa piramisszerű építmény bújik meg. A helyszín feltárására egy válogatott tudósokból és zsoldosokból álló csapat érkezik a multimilliomos Charles Bishop Weyland (Lance Henriksen) és az expedíciófelelős, Alexa Woods (Sanaa Lathan) vezetésével. Régészeti leletek helyett azonban két gyilkos fajjal találják szembe magukat, akik senkit és semmit nem kímélve vívják ősi harcukat egymással.
Érdekesnek hangzik a sztori, ugye? Elismerem: tényleg érdekfeszítő történettel áll szembe a néző. Látszik a forgatókönyvön, hogy az alapgondolat valóban izgalmas és kellően kiagyalt ahhoz, hogy az ember beléphessen a kópiákba és végignézze a filmet. A dramaturgiai és az akciójelenetek ennek megfelelően ügyesen keverednek össze, a vizuális effektusok pedig nagy valószínűséggel indulnak majd jövő évben az Oscar-díjért, mivel nagyon profin vannak elkészítve. Ezen nem is kell csodálkozni, elvégre az adaptáció Paul W.S. Anderson keze által készült el, aki megszállottja a számítógépes játékoknak. Ez a férfi rendezte többek között a Mortal Kombat és a Resident Evil moziváltozatainak első felvonásait, melyek elég jó középkategóriás alkotások ahhoz, hogy évek múlva is említésre méltóak legyenek. A rendező megpróbált tisztelegni az Alien és a Predator kultusz előtt. Ez részben sikerült is neki, hiszen a dögökre alapvetően jellemző fejlődés, alkalmazkodás, gyilkolási módszer pont úgy tűnik fel szemünk előtt, akár a régi mesterművekben. De mivel a mi Paul barátunk nem egy Ridley Scott vagy egy James Cameron, ezért ebben a moziban nyoma sincs félelemnek, mert az idegenek és a ragadozók váratlanul, hirtelen törnek rá az emberekre. Tehát a régi kultuszokra jellemző nyomott, rémisztő hangulat abszolút nem jelenik meg az AVP-ben. Mindössze azt nem értem, hogyha a direktor annak idején a Resident Evil múvinak tudott némi borzongást teremteni, akkor ez itt miért nem sikerült.
Anderson általános képlete: végy alapul egy sikerjátékot, keress hozzá pár másodosztályú színészt, majd viszonylag kevésnek mondható költségvetésből készítsd el a projektet. Ez bevált eddig alkotásainál, viszont ennél a mozinál sajna eléggé elvérzik a filozófia. Vegyük kezdetnek a szereplőket. Meglehet, hogy a színészi ismereteim eléggé szegényesek, de a stáblistán szereplő emberek közül még egynek sem hallottam a nevét. Tehát nem másodosztályú, hanem ismeretlen, kezdőnek mondható gárdával van dolgunk, kikről van elég merszem azt kijelenteni, hogy roppant gyenge alakítási képességekkel vannak megáldva. Unalmas, monoton hangulatú, teljesen jellemtelen figurákkal, akik bambán néznek maguk elé, illetve megpróbálnak néha gondolkodni. Azért ennyire nem vagyok szőrösszívű, hiszen változatosabb feladatot is végzenek a homo sapiens sapiensek: a szörnyek ellen való küzdelmeknél kiabálnak, üvöltöznek, és cifrán káromkodnak! Fantasztikus, micsoda változatos alakítás! Pont ezért érthető, hogy egyikük halálánál sem fogunk könnyeket hullatni, vagy érzelegni. Emellett az alkotás zenei részével sem vagyok megelégedve. Valószínű, hogy a költségvetésből nem futotta egy híres zeneszerző felkérésére, mert a mozi alatt egy 100%-osan 2-es énekbizonyítvánnyal rendelkező tag komponálásai csendülnek fel, mely nem élményfokozó, hanem anyázó hatást vált ki a nézőből.
„Jó forgatókönyvből rossz film nem keletkezhet” – mondják a szakértők. Ennél az esetnél ez az elmélet megbukik. Bár profik a vizuális effektusok és az akciójelenetek, de sajnos a színészek gyengesége, a borzalmas zene, illetve a rémhangulat teljes hiánya miatt csak egy erősen közepes adaptáció született, mely csupán kis töredékben érdemli meg az Alien vs. Predator címet. Reméljük, hogy Anderson és csapata erősen összekapja magát, hiszen az utolsó jelenetben feltűnő képsorok biztos utat hagynak egy esetleges folytatásnak. Hajrá fiúk, az AVP 2 talán jobb lesz!
From playware.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése