Találkoztam ma volt barátnőmmel, Eszterrel, igen, ő volt az akit a legjobban szerettem életemben... egy szót nem beszéltünk... végülis ő kért meg, hogy maradjunk barátok, miután szépen kidobott egyik napról a másikra egy kamu indok miatt...és a miértre azóta se kaptam választ... miért nem kapok sosem választ a miértekre? persze ez is egy miért kérdés volt, erre se fogok sose választ kapni... maradjunk barátok... és én belementem, mert fene jó szívem van, pedig legszívesebben elküldem volna a ... le se írom inkább hova. de minek maradjunk barátok? kamu az egész...mindenki csak kihasználigen, azt hiszem naív vagyok, ha naívnak lehet nevezni azt, aki megbízik a barátjaiban... ha ez naívság, hát én vállalom...
s itt egy kép róla, az első képem, amim van róla.
hisz amikor együtt voltunk, nem adott egy képet sem, hiába kértem százszor... persze az nem számít amit én szeretnék... sose számított...
szeretném már egyszer azt érezni, hogy valaki engem is szeret, úgy igazából, nem csak felszínesen...
nem sírok most, csak ideges vagyok, mostanában egyre többször, mint írtam már, gyűlnek a sötét felhők, és ha egyszer összegyűlnek, akkor összeveszek a világgal, mit számít, mit veszthetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése