Őszinte

Igen, 0:43 van!
Mért nem alszok már?
Nem tudom, muszály!
( kicsit ittas vagyok, és nem akarok az ágyban gyötrődni, nem akarom hogy forogjon velem a világ, inkább forgatom a pennám )

Mért vagyok mindenkivel ilyen jó? Miért nem bírok egyszer egyszer magamra is gondolni, és csak úgy belesz@rni mindenbe? és mindenkibe? miért nem tudom ezt megtenni? miért kell mindig nekem szenvedni? miért ? miért? én szenvedjek, hogy másnak jó legyen? igen, még erre is képes vagyok...
Olyan szívesen elzárkóznék most a világtól, hagyon békén mindenki, úgyis felesleges minden. mi értelme van, ha a végén úgyis én szívok? mi? semmi...
mindig csak a másik számítson? az hogy én mit érzek, az nem, az kit érdekel...
Igen, sok dolog van ami bánt, túl sok ahoz, hogy örülni tudjak az életnek...
Vagy talán engem nem bánthat semmi? mért nem lehet ezzel törődni?
Persze vannak jó dolgok is, de mindig az okoz csalódás, akiben a legjobban bízok, akit a legjobban szeretk... persze vannak kivételek... kivételek, akik életben tartanak, és reményt adnak...
ilyenkor ittasan könynen előjönnek belőlem ezek a dolgok, a dolgok, melyek bántanak... igen, bántanak, pedig nem hiszem hogy megérdemlem... elvesztem a hitem...
előre tudom hogy ez is kit fog érdekelni...
úgylátszik nem érdemlem meg hogy boldog legyek... de mért nem? sose ártottam senkinek...
nem éri meg rendesnek lenni...
sok baromságot összehortam itt most, de senki nem vegye magára! senki, ez a világnak szól, mindenkinek!